Ott kopognak majd, és nem hallod meg. Hol a dics nem gőg, a kép sem dísz a falon. A cél nem kitűzött, a tettek nem mezők, az igazság sincs odébb, és áll valaki az ajtónál. Míg öregbít a kor, mész hová visz az ész, és nem hallod a kopogást, mikor odaérsz. Vissza néz rád a hely, minden mi körülvesz ott. Akkor megtudod mit akart, ki hozzád kopogott. Magadra ismersz majd, tudomásul veszed, az ajtón innen hagytad, vagy a túloldalt.
Pap Gábor Attila versei, írásai