Kétszer vagy halott, és csupán egyszer élsz! Születésed előtt, és életed után. Kőbe vésett évek közt, egyszer adatott, felsorolhatnánk mi mindent, de csak emlékek maradnak mind. Vajon mettől meddig ember az ember, ízig-vérig, születéstől haláláig? Netán ígéreteitől beváltásukig? Azt hiszem őseitől, leszármazottaiig. Így akár örökké élhetünk-, elődeink után kapunk egy kevés szerepet, Nem kisebbet tőlünk gyermekeink, s így talán sosem halunk meg! Kétszer vagy halott, egyszer élsz. Önmagad e kettő között, azért, hogy el ne véssz! Hű szerelmet ki megigéz, családot ki rád felnéz, s talán még barátokat is-, de lehetőséget csak egyszer. Ha vigyázol rá, örökké élsz!
Pap Gábor Attila versei, írásai