Pap Gábor Attila versei

Az elmúlással vívni, nagy verseny - csatát, de már tudom: csak az győzhet, ki benne előre is lát! Hiába fegyver, tűz, páncél, az elmúlás nagyobb ellenfél, s miként a gondolat sebesebb csak, az marad fenn ki mindezt előre látja. Megbánod ha csak a jelennek élsz, és rettegsz majd mikor öregszel és félsz, vajon vagy e annyi amennyit érsz? És a választ megint az idő súgja majd: Hűvös - fájdalmas csendben: az öregségben.

A matematikában a bizonyítás/ellenőrzés az ellentéttel való kimutatással történik: szorzásnak az osztás, osztásnak a szorzás, kivonásnak az összeadás, négyzetgyöknek a négyzetre emelés, annak, hogy dolgok vannak.... vajon mi lehet a bizonyítása? (2019. november 27.)

Ahogy pusztul a Föld, csak a leg-ek maradnak, hiába élt a többi, hiába szólt szót bárki, hogy vigyázzanak! Nézem ahogy hétről-hétre, kifakul alattam a zöld, és az egyre sárgább felület, végül sivataggá kopárul, ahogy az emlék válik - semmivé! Akiket valaha szerettem, ugyanezen a tájon éltek, és velük a táj is élt. De így csak a harag vet magot, és a gyűlölet hoz virágot. Nem terem egy idő után, kenyérre valót sem a Föld, hanem csak a leg-ek maradnak, azok is addig amíg képesek arra, hogy vigyázzanak!

Ne higgy a szavaknak! Csak abban légy bizonyos, amit érted tettek! Ne higgy a szavaknak! A múlt meséi és a jövő ígéretei, sosem történtek meg! Ne higgy a szavaknak! Azok csak szavak, amit teszel volt és van csak! Ne higgy a szavaknak! Feleslegesek – a tettek igazolnak, mik elárulják ki voltál és vagy. Ne higgy a szavaknak! Nem mondanak igazat! Feleslegesek – unalmasak! Ne higgy a szavaknak! Nem érnek semmit, ha nem tanítanak!