Pap Gábor Attila versei

Lassan fordul a Föld, vele születik - múlik mi rajta él, sosem áll meg az idő, állandó változás, felhők képződnek, eső esik, felszárad, és minden kezdődik elölről. Akár gyerekkori könnyeim esés után, már felszáradt mögöttem a múlt is, még eshet talán. Még könnyeim is csordulhatnak, fognak is aztán. Ma fent, holnap lent, lassan lecsukódik a szemem, s álmodok még millió éveket.

- Miért engedtél el? - Miért hagytál el? Sakk matt.

Kiégett belőlem a szerelem, a vágy összeroskadt, fehér törpe. Súlyos, akár az érzések, egymás alatt. Elvette jelenem, jövőmmé lett, a múlt. Ott rohansz, utánad szólnék, de menekülsz. Indulat, akár a vonat, nem áll meg. Zsebkendőbe zárt könnyek, messziről integetnek, Isten veled!

A szépnek hitt emlékek felfedik magukat, lassan kiébredek a fájdalom mámorából, ezek a sebek sosem gyógyulnak addig, amíg fals emlékek mondják meg ki vagyok! Így múltok el bennem mind utálóim, kik a jelenbe menekültök, és a szerencse alamizsnáján koldultok jövőt. Én már leróttam vezeklésem bűneim előtt, mit vétettem, hogy ezt kaptam nem tudom. Annyian szaladnak sorsuk elől - után, és én csak nézni kaptam jegyet e színdarabra, mit úgy hívnak Élet! Hát tapsolok egy - egy felvonás után... egyedül - nyitva a Globe Színház! Mesterműnek kevés, szappanoperának túl sok, rendületlenül minden felvonás után tapsolok, nektek a taps, nekem a büntetés, egyedül a Globe Színházban, az Élet színdarabját nézem, eljátsszák szerepüket szerencse-koldusok, várják de én már távozom - a vastapsot!

There are no order, in chaos, only laws. --- Nincs rend, a káoszban, csak törvények.

Mennyi kombinációnak kellett teljesülnie, és mennyi függés együttállása kellett, hogy létre jöjj? Az, hogy élsz fel sem fogod talán, mindaddig amíg elég közel nem ér hozzád, a halál. Kecses keringőt jártok talán az éjben, ám a reggel már nem biztos itt ébred, veled. Ha van kivel együtt becsüld meg egymásét, megízlelheted a szabadságot, ami vele jár. Majd ha itt az idő és nem kapsz több esélyt, büszkén kínálhasd át magad úgy mint aki élt, tálcán. És az átvételkor irigységet kelts - ki elvisz, lássa szemedben a teljességet mit úgy hívnak: boldogság!

Aki nem élte e nyarat, annak tél lesz, minden további.

A titkok titkok, a TikTok TikTok, a bomba meg tik-tak.

Hibáimért a felejtés a büntetés.

A kiszolgáltatottság állapota vonzza a halál gondolatát. Ha túl sokáig vagy kiszolgáltatott az életben épp úgy függsz ettől a gondolattól mint bármitől amitől eddig. Szabadságod akkor van, ha nincs függésed.... de függsz a levegőtől, függsz a környezetedtől, függsz mindentől amiből vagy. A kiszolgáltatottság számtalan formája létezik. Miért kéne szégyellnem a sajátom?

Tudlak de nem ismerlek, egyszer mindenképp tiéd leszek, minden mi valaha élt.