Mások az alvilággal azonosítják, én úgy hívom: A valóság. Nem álmodik itt mást senki mint rémeket, s nem alszik soká senki velük, mert mind ébren élik meg. Így élnek benne és így halnak bele, tudva-tudatlanul a valóra kárhoztatva. De van itt egy másik réteg is, hol fent minden szebb és világosabb, hol nem a felhők fölött süt csak a Nap. Itt járnak esküt tenni boldog párok, mik felett a hullócsillagok jelzik: útjuk ha igaz is csak röviden fényes, mert minden mi valaha fent volt, az később mindenhogy lent ér véget. Két világ egymással párhuzamban, két létforma mi elkülöníti egymástól ez embert. Fent és Lent - mindben jártunk egyszer. De ki egyikben ragadt csak, annak örök kísértésként ott marad a másik: Hogy sosem ismerte meg a világot!