Pap Gábor Attila versei

Ha nem te, majd lesz más! Szólt valakim. - Egy másik valaki pedig szintén a pótolhatóságról mesélt.... S míg a matematikusok bőszen karcolták a számokat a táblára nem vették észre, hogy egyik szám sem egyforma. Hogy is lehet egységet alkotni, egy egységtelen világban? Mintha az embernek levés, egy előre megírt tragédia volna.... - Ha nem te, majd lesz más. Ha nem az emberiség, majd lesz más.

Nem biztos, hogy az a válasz a kérdésedre amit keresel de biztos, hogy azért vagy még életben, hogy megtalálhasd!

Itt ülök bezárva, kőbe - sziklába, az összes atomjaiba, kvarkokba - bozonokba, hadronokba és mezonokba, egy szóval: mindenbe!

Senki nem ad célt, és az enyém már rég nem az, a valaha pillérei élnek csak még, kikben ott nyugszik igaz múltam. Mint elátkozott "horcrux", mindben csak ott élek még boldogan. Kik ha meghalnak velük halok, hisz nem él már majd ki tudná: ember voltam én is.

Ha tudnád mikor, miben fogsz meghalni megtennél-e mindent, hogy ne úgy legyen? Valami ilyesmi lehet a hullámfüggvény összeomlása is a megfigyelés pillanatában.