Pap Gábor Attila versei

Az éberség annak a jele, hogy te irányítod életed, még mindened megvan, bármit megvalósíthatsz, ha van hozzá elég merszed. Az álom annak a jele, hogyha nem is vagy ébren, de még nem haltál meg. Esélyed van arra, hogy kinyíljon szemed. A fájdalom annak a jele, hogyha nem is vagy boldog, de még mindig élsz. Esélyed van arra, hogy változtass. Halálhíred annak a jele, hogy eddig ért a takaród, emlékké leszel ha ismertek. Esélyed van arra, hogy szépnek őrizzék. A kín viszont annak a jele, hogy se holtan se élve nem kellesz, ugyan még élsz, Esélyed is van, csak nem tudni mire.

Hazudhatsz bármit, tagadhatsz bárhogy, a múlt írásvédett!

Érzem a nyomást, mikor front közeledik, látom miként válik viharrá, a napsütötte égbolt. Hallom az üvöltő szelet, amint szám közé fújja a felperzselt föld apró szemcséit, keserű íze akár a halálos méreg. A levegő illata sűrű - párás és nehezen átlátható, ahogy tükörképem torzul, a felnőtté válás szemein át.

Már elmúlik körülöttem minden, a talaj kiszárad, a mosoly megfakul arcodon, pár kép a falon - asztalon, a múlt újra jelen lesz, ki csak magához jutott közel, attól a társas élet búcsút vesz. Haladnunk kell szerteszét, a mozgás az élet, én vágyaimmal mozgok, keringek emlékeid körül, mint magányos csillag mellett, az egyetlen bolygó, mi életet ringat. És leszünk mik voltunk, por, hamu, gyémánt. Mert mennünk kell az ösztöneink után, akkor is ha nincs értelme - ha fáj, mikor majd vége lesz itt, az elhagyott életem, megveti hamvait egy új világ kezdetén.

Nem jutott még senkinek kizárólag, az élet mérge, hogy jut rossz a jóra, és jó a rosszra. De ne gondold! Mind hibázunk, amikor döntened kell egy feled elmúlik, ha választanod kell, hát válaszd a jobbat! Intsd búcsúnak veszett csaták tépett zászlait, mi alatt véres küzdelmek száradnak a forró földeken, csak a skorpió mérge oldja fel róla bűneinket. Ne bánd! Mind a szépért tetszünk, amikor esélyt kapsz a továbbra és útnak indulsz, ha választanod kell, hát válaszd a jobbat! És a mennyek kapujába amikor érsz majd, mert felkísér a halál, és a pokolba taszít majd ki ott talál, De lesz ki inkább vissza marasztal, emelt fővel távozz, és ha választanod kell, hát válaszd a jobbat! Majd amikor hiányod nagyobb zavart kelt, és nem lesz ki rendet tegyen a bajban, ha csak egy hang nem száll a zajjal, mi visszahívna - elszólít, magára talál a világ és ha visszavárna, ha választanod kell, hát válaszd a jobbat!

Hull a hó - beleolvad a vízbe, a vízbe miben minden rész lelkem egésze, s ha rezdül lelkem egy óceánná rezdül, hol jégként rian ott a hajó elmerül, hol vízként vet hullámot, letörli a bűnt a felszínről. A jóért hullámzom, ingatag lelkem viharverte, nyugodni a vétek nem engedte, örök viszály, hogy élni muszáj, jó és rossz közt ring lelkem, de tisztán teszi, a zavaros békévé ülepedjen!

Járom az utad találkozzunk egyszer, belebújok a cipődbe tudjam mit lépsz, sorra veszem lépteid lábad miként veszi, meg sem állok lelkedig érezni amit érzel, szíveden át tudjam miként szeretsz, végül szemeiden kilátni világodra, kilépve belőled azt mondhassam: ismerlek!