Pap Gábor Attila versei

A távolság amit szemedben látok, elnémítja szívem érted dobbantott vonzalmát, a mélység elvonzza tekinteted valómról, visszaröpít saját univerzumodba, lelked üres tükörként rejti lényegem, hiába nézel már nem látod magam benned. Körülveszlek hát mint világmindenség, magamban minden létező sötét erővel, s addig óvlak benne téged, mikor már nem találod világodban, bennem újra megtaláld hiányzó darabjaid, mi nélkül nem lennél és én sem volnék érted.

Feléd indultam a szükség idején, bízni majd megóvsz e hideg világtól, s míg benned kutattam a célom, hideg bensőd útjain eltévedtem. Kerestem érzéseid kapuját, de úgy bezártad, úgy elrejtetted, végül sosem találtam rád. Aztán rájöttem a hideg világ, mitől óvnám magam, benned is épp úgy rejti az érzést, félelmed nagyobb mint az enyém. A szükség benned épp akkora mint bennem. Fagyos kapuk mögé zártuk a bizalmunkat, elrejtve minden csalódás elől, mégis a csalódás zárta lakatra - mindkettőt.

Két módon szenvedhetsz vereséget: -legyőznek, -feladod. Előbbinél még elmondhatod a végén őszintén, hogy de minden tőled telhetőt megtettél. Utóbbinál viszont megvontad magadtól a győzelmet és azt is, hogy ezt elmondhasd a végén.

Rég nem látok már csak viharfelhőket, résein átdideregnek a napsugarak, remény és harag furcsa harca ez, nem tudom mikor hoz békét a jövő, egyszer egyiknek és másiknak is vége lesz. Még tombol a vihar odakint, még világítanak reménysugarak közte, a világ állandóan változik, néha felépít, másszor darabokra tör össze. Számtalanszor kezdtem elölről, számtalanszor csapott széjjel, eddig mindig összeragasztottam, lényem darabjait valamivé, amivel aztán tovább éltem. Minden egyes darab mássá illett össze, mintha nem volnék elég jó sehogy, és most írnom kell valami szépet - nem tudom mikor hoz békét a jövő, egyszer egyiknek és másiknak is vége lesz.

Az ember csak árnyéka lesz a tudomány szobrának amelyet oly sok évtizeden át épített. Megfejtette a megfejthetetlent és munkájára míg a hiszékenyek rácsodálkoznak, addig egy új háború veti meg magát a jövő küszöbén. Kopognak! Nem hallod?