Pap Gábor Attila versei

Képzelj el egy világot, amiben minden lehetséges, de neked nem adnak belőle. Örülj, hogy élsz és élhettél, cserébe végig nézheted, ahogy rád ég majd a bölcsőd, a bolygó mit úgy hívtak Föld. Örülj, hogy nincs más bajod, örülj, mert vannak nálad szenvedőbbek, és ha megvetik cselekedeteid, vagy annak hiányát, jusson eszedbe: Bárhová élnek túl téged, nem lesz különb elődeiknél. Mert az ember nem bújhat ki bőréből, előbb változik meg minden állandó, mint az ember gyarlósága, s győztesként egy példányban, szakíthatja át célszalagját, a szingularitásnak, magányos siker és öröm. Mindezek csak szavak persze, csak úgy mint az összes többi, nem érnek semmit, csak azoknak akik értik. Akik tagadnak mert számukra, igaz amit átélnek, ők beérték ennyivel e veszteséget!

 

Feltetted valaha magadnak azt a kérdést: Miért félsz a haláltól? - Ugye tudod, hogy kegyetlenül eljön egyszer? De vajon tudod e, hogy amiért félsz az annak az oka, hogy emberként odaát semmi leszel. És a valami fél a semmivé válástól, ezért arra törekszik, hogy mindig valami maradjon. De emberként egyszer vagy ember.... akár úgy cselekszel, akár nem.... valamint a halál folyamata cseppet sem mentes a fájdalomtól. Nem emlékszünk mennyire fájt a születés, arra sem fogunk mennyire fájt a halál. Végül is ha már fáj annyira, hogy ne sírj.... akkor meghalni csak egy mozdulat lesz.... Inspirációul szolgált .

Amikor nincs tovább, csak egy cél marad, elmúlni méltósággal.

Meghalsz ha nem élsz, s ha élsz is meghalsz, itt küzdeni kevés, tenni kell már a megfelelőt. Ne mondd, hogy nem tudod, hisz régóta nyomaszt, belül érzed a kínt, mi kint is leépít. Mert ha túl késő lesz, pillanatképpé merednek, végleg fekete-fehérré, fakulnak az emberek!

Ha csak 5 érzékkel tapasztalsz, mondd hogy vagy emberként hiteles? Honnan tudod mi való, mi illúzió, s döntésed egyáltalán helyes?