Tágas rabság az idő szűkében

Képzelj el egy világot,
amiben minden lehetséges,
de neked nem adnak belőle.
Örülj, hogy élsz és élhettél,
cserébe végig nézheted,
ahogy rád ég majd a bölcsőd,
a bolygó mit úgy hívtak Föld.

Örülj, hogy nincs más bajod,
örülj, mert vannak nálad szenvedőbbek,
és ha megvetik cselekedeteid,
vagy annak hiányát,
jusson eszedbe:
Bárhová élnek túl téged,
nem lesz különb elődeiknél.

Mert az ember nem bújhat ki bőréből,
előbb változik meg minden állandó,
mint az ember gyarlósága,
s győztesként egy példányban,
szakíthatja át célszalagját,
a szingularitásnak,
magányos siker és öröm.

Mindezek csak szavak persze,
csak úgy mint az összes többi,
nem érnek semmit,
csak azoknak akik értik.
Akik tagadnak mert számukra,
igaz amit átélnek,
ők beérték ennyivel e veszteséget!