Felesleges a szó, felesleges minden jó tett, kiüresedett lelkek járják, adják-veszik a szürkeséget. A szürkeséget mint a kiégett hamu, mely porként tanúsítja, az egykor működő közösséget. Érdekből ápolt barátságok lánca szakad, és még ellenségeink támasza is nagyobb, mint a sejtelmes önáltatás, mert megmutatják a mihez képest, hogy akik mára lettünk, elégedettséggel vagy irigységgel tölt el minket, ha a különbség kiderül. Emígy az egész világon, bírák és mindentudók osztják, darabokra szakítják a népet. Már nem hat meg néma irigység, és nem bánom ha nem kedvelnek, mind tudjuk belül nagyon jól, hogy akire számíthatsz az Te vagy!
Pap Gábor Attila versei, írásai