Felesleges a szó,
felesleges minden jó tett,
kiüresedett lelkek járják,
adják-veszik a szürkeséget.
A szürkeséget mint a kiégett hamu,
mely porként tanúsítja,
az egykor működő közösséget.
Érdekből ápolt barátságok lánca szakad,
és még ellenségeink támasza is nagyobb,
mint a sejtelmes önáltatás,
mert megmutatják a mihez képest,
hogy akik mára lettünk,
elégedettséggel vagy irigységgel tölt el minket,
ha a különbség kiderül.
Emígy az egész világon,
bírák és mindentudók osztják,
darabokra szakítják a népet.
Már nem hat meg néma irigység,
és nem bánom ha nem kedvelnek,
mind tudjuk belül nagyon jól,
hogy akire számíthatsz az Te vagy!