Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2023

Kortalan

Csak az kortalan, mi jelenben nem dacol, a történéssel!

Dupla felismerés

Az álmoknak megvan az a veszélye, hogy egyszer felébrednek belőlük. --- Az AI hajnala, az emberiség éjszakája... amiben te is csak egy álom leszel.....

Az ajtó mely eddig sose nyílt

Tán hiszed, számtalan helyen jártál, mindenhol fogadtak - vagy ha nem, hát így vagy úgy megálltál ott. Szertenéztél és tovább indultál, valahová mindig érkeztél. - El sosem hagytak - azt hiszed ... Majd elém hajított sorsod, vitorládba szelem feszült, elhozott küszöbömig: És ott elszenderült. Nem volt többé fuvallat, mely elvitt volna bárhová. Lelkem szigetén ragadt mindened és nem leltél rajta helyet kincseidnek, hogy elrejtsd előlem. Nincs mi érzésnek láthatatlan és bár van ajtó mely sosem nyílik, te feloldoztad róluk a zárt lakatot. Így minden ajtóm nyitva áll, hogyha bárhová szedelőzködsz, ne csak vissza hanem haza is találj!

Nem így akartam

Nem akartam meghalni, idő előtt eltűnni, mint hamis ígéret, hogy hazug reménnyel csalódva végül így vigyen el a végzet. Nem akartam elengedni, álmaim mi miatt születtem, s művészetbe temetni vers szavaim, hogy legyen senki aki elolvassa, és még senkibb ki érti. Nem akartam eltorzulni, mivé korunk feszíti az egót, rajta pengeti dallamait, milliók kapzsi vágyai, míg elpattan az utolsó húr is. Nem akartam megöregedni, ilyen áron nem - hogy nem terem már a fű sem, hová lett nem is kérdik. Nem így akartam meghalni.