Múló őszben szél szalad, kacagva suhan és elszalad, még fénylő napban hullnak, hullnak a színes falevelek. Még nem késő elmondani, elmondani annak kit szeretsz, hogy az amiért élsz, annak ő ad értelmet. Még nem késő a jó szó, kihez szívesen szólnál, még szívesen fogadja, az is ki elhallgatná. És ne felejts integetni, abból az ablakból, mit az elmúlás visz, és a búcsú sinein zakatol! Suhanó szélben a füst, őszi estében a pára, s míg lehunytam a szemem, ráncokat vetett az arcomra. Mondj hát szívből búcsút, mi egyszer volt, már nem lesz, vidd el, kedves Október, de vigyázd őket a feledésben!