Október

Múló őszben szél szalad,
kacagva suhan és elszalad,
még fénylő napban hullnak,
hullnak a színes falevelek.

Még nem késő elmondani,
elmondani annak kit szeretsz,
hogy az amiért élsz,
annak ő ad értelmet.

Még nem késő a jó szó,
kihez szívesen szólnál,
még szívesen fogadja,
az is ki elhallgatná.

És ne felejts integetni,
abból az ablakból,
mit az elmúlás visz,
és a búcsú sinein zakatol!

Suhanó szélben a füst,
őszi estében a pára,
s míg lehunytam a szemem,
ráncokat vetett az arcomra.

Mondj hát szívből búcsút,
mi egyszer volt, már nem lesz,
vidd el, kedves Október,
de vigyázd őket a feledésben!