Pap Gábor Attila versei

A jelenkor nélkülem is idáig fajul, elpusztítja a világot, ami felnevelt, tanított, még éltet. Elpusztítja mindazt, ami voltam, és azt is ami lehetnék. Más a szükség mint ami való volna, a más maga a szükség mi valóság ma. Hát halld te másság, velem nem üdvözülsz, inkább meghalok, ha kell egyes-egyedül, majd igazságot tesz az univerzum. Amikor már egy egész világ választ el, attól a világtól amiben élek, nem tudok azonosulni semmivel már, sötét cellámban sarokba feszít a vesztem, nyakamhoz szorítja mindazt mit valaha tettem. Most elveszi azt is ami vagyok. Nem siratom, elvégre nem voltam senki, ha itt az idő majd emlékeznek, és leszek akit visszafogadnak, akik felneveltek, tanítottak és életet adtak. Nem vívok értelmetlen harcokat, nem érdekel hogy becsmérel e korszak, van az a pont ahonnan nincs visszaút, és bölcsebb hagyni elmúlni azt, amin eddig se, eztán se, semmi se segít!

Halványan előtűnik a Hold, lassan magához tér a Föld, hangosodnak a városok, dolgozni indulnak robotok. A bolygó tüdején gyáros daganat, szolgál a robot, futtatja a programot, már egy életösztön is kevés felébreszteni, az emberhasználatos robotot. Világok harca ez, emberrobot - természet, annyi értelme ahány felhasználása, ember programoz embert munkára, íme a földi lét mesterkélt intelligenciája. Unásig írt történet ez, mely sosem ér véget, már rég megnyomtam az Escape-et, de tovább íratja a program velem. Mintha látnám mégis hogy ér véget, csak halkan, csendben teszem a dolgom, megvet e kor - eszme, nem veszik észre mi lesz a veszte!

Visszatartott szándék, bölcs hallgatás, cenzúrázott szabadság.

Legyél mi lenned kell, ha önző - legalább saját kezed, saját életed ne engedd el! Senkiért tűzbe ne tedd, félre senki javára ne állj, ha szétszakadsz is padlózd a gázt! Nyomulj, osszad, toljad, a minőség kimagaslik így is, kilátszik a szemétdomb alól. Játszd battle royale életed, lesznek akik tovább keresik, feltűnés nélkül kutatják... "Habár fölűl a gálya"... Az "erős kutyák" színtere, mindig a felszín. Az igazi hősök hangtalanok, észrevétlenek és nagyságukat, nem erőben mérik.

Újév, új nap, új fény, új remény. Újult erővel, új tervek felé. Egy friss kezdet hajnala, egy tiszta új üres lap, kibontakozik az új irány, s felolvad a hó alól az elszántság. Fényes hideg zord napok, edzik a testet-lelket, míg izomlázban fájnak, de kitartással megédesednek. Január, téli félhomály, a derűt apránként növeli a nap, míg elköszön lassan a sötéttől, üdvözli az egyre hosszabb napszak.

Ez a vers most kisiClick, az élet Terrain nincs pardon, vár az élet egy új Hallnapot, és akik fújják, nyomják is a Reset. TetSick vagy sem, Kicknek csak a szép áll jól, azoknak tévAsh hívás, és nem kérNeck elnézést! De a poPhone-t újra osszák, és akkor már máshogy alaCool, nem Less visszaút, a pokolba vezet Out az út. Ott az ördög majd jól megWear, és nem segít semmi bűBuy, Keyes arcán a vigyor, örökre rajtad viRule. Benned a méreg dúl Fool, hogy min adtál Tool akkor, amiCore még volt választásod, és most mindent megboszSoul. Nesze itt egy laWar, Failig van vízzel, mosd meg Artsod benne, mosd le róla a Cost. Itt One egy tükör, magaddal szembeSheet, ízig vérig Fog hatolni, Toothul ejt mi visszatekint.