Ez a vers most kisiClick,
az élet Terrain nincs pardon,
vár az élet egy új Hallnapot,
és akik fújják, nyomják is a Reset.
TetSick vagy sem,
Kicknek csak a szép áll jól,
azoknak tévAsh hívás,
és nem kérNeck elnézést!
De a poPhone-t újra osszák,
és akkor már máshogy alaCool,
nem Less visszaút,
a pokolba vezet Out az út.
Ott az ördög majd jól megWear,
és nem segít semmi bűBuy,
Keyes arcán a vigyor,
örökre rajtad viRule.
Benned a méreg dúl Fool,
hogy min adtál Tool akkor,
amiCore még volt választásod,
és most mindent megboszSoul.
Nesze itt egy laWar,
Failig van vízzel,
mosd meg Artsod benne,
mosd le róla a Cost.
Itt One egy tükör,
magaddal szembeSheet,
ízig vérig Fog hatolni,
Toothul ejt mi visszatekint.
Mindig csak a baj volt veled, s most itt vagy - jobban utálod magad mint bárki, kezedben egy kődarabbal készülsz, megbosszulni mindent mi bánt, hogy arcon vágva tükörképed, s szilánkok milliói adják hírül ki voltál egykor - és ki soha nem leszel már! A földön heverő apró csillagok közt, minden darabban ott sejlik zokogó arcod képe. Ha könnyek közt is de tudod, hogy nélkülük ha nem vagy, ők sincsenek nélküled - s fájjon bár elviselhetetlenül a maró magány megannyi mása, neked akkor is - így is megérte! Mert inkább egy hű magány, mint száz csalfa szerelem, inkább oltár elé őt viszed, mint bármely hazug félt, hogy ti ketten örök egészként nyújtsatok egymásnak hajlékot, osztozni örömben - és kitartani minden bánatban, halálon innen és túl minden hazugságon. Része vagy az egésznek, egyedül semmi nincs, s lehet a magány nem dicsőség, de egyként győztes minden első helyezett, vidd az igazat az egyetlent, tudd az igazat a kegyetlent, minden mi őszinte magányos, nem társa hamisság vagy álca, ön...