Pap Gábor Attila versei

Ma kókler értelmetlen féreg, holnap holt emlék, tegnap még élt, előtte meg szárnyalt. Ma divat rejtette mocsok, holnap a kéz kezet mos, tegnap még léteztek, előtte meg béke volt. Ma nyomkodják az okost, nem baj ha fejfájást okoz, tegnap még 3310, előtte meg meccs volt a placcon. Ma bárki lehetsz, holnap megbánod, tegnap még befolyásos voltál, előtte meg őszinte. Ma a változatosság gyönyörködtet, holnap elárul, tegnap még törvény volt, előtte meg erény. Ma globalizált nyomor, holnap Mars-2, tegnap még szép volt az ég, előtte meg nem készült róla kép.

Ködfátyol alatt hull a hó a dérre, eltakarja a tél vele a földet. Földet takar fehér ruhájával, óvja alatta az életet, téli álmában. Míg az élet téli álmát alussza, egy új év hajnala virrad rá, a megújulás fényét vetíti rá a Nap, hogy az álom végül váljon valóra.

Az idő malomkerekén pereg, őrlődik kenyér életem. Hajtja a víz, mely éltet, elmossa kenyerem. Úszik a kenyér, forog a malomkerék, s míg folyik a víz - vele a kenyér, a malomkerék minduntalan körbeér. Körbeér, csak a kenyér úszik. Úszik a víz felszínén. Viszi a víz mely forgatja a malom kerekét, őrli vele a búzát, hogy legyen új kenyér. Búzából sül a kenyér, a malom kereke körbeér. Folyik a víz mely hajtja a malom kerekét, sül a kenyér mely élteti az ember testét. Éltet az testet lelket, megszüli az értelmet, az értelmet mellyel megsütik a kenyeret. Megtervezik a malomkereket, amivel aztán búzát őrölnek, vízzel hajtják, mely az élet bölcsője, vele őrlik a búzát - sütik belőle a kenyeret. A malomkerék körbeér, a víz tovább megy. Tovább megy a víz, forgatja a malomkereket, ringatja ázó kenyér életem, mígnem elsüllyed. Elsüllyed és szétfoszlik, a búzát a malomban megőrlik.

Amíg szabadnak hiszed magad addig vagy vak... amikor rájössz mi mindentől függsz akkor kezd kinyílni a szemed...

Egyes – azt mondják az élet nem digitális, nem fekete és fehér. Mit gondolsz erről? Nulla – azt gondolom baromság! Mindenből egy adatik és egyszeri és megismételhetetlen, egy ember is vagy van, vagy nincs. Egyes – értem, tehát ha azt nézem, hogy egyszer élek, és egyszer kapok alapértelmezetten bizalmat is 100%-ig, meg minden lehetőség is egyszer adott, mert ha lenullázzuk, akkor még attól mi magunk vagyunk, csak már minek… Nulla - Gyakorlatilag előbb semmisülhetsz meg egyszerűbben eszmei értékedet tekintve mint fizikai valódat, az ember a méltóságát hamarabb el tudja veszíteni mint magát a lényét, amikből szintén csak egyszer van egy. Egyes – Akkor ezt megbeszéltük. Ismertem valakit régebben aki hitt az átmenetekben, a szürkeségben, és most úgy vélem, egy ember létezése a fogantatástól számítandó. Onnantól hogy világra jön, megszületik, de az azt megelőző időszakban már létezik, van. Mint folyamat elindult. Nulla – Az átmenet egy nagyon szűk határmezsgye, am...

(in medias res) Rongy - Képzeld magad az én helyembe! Posztó – Te pedig az enyémbe, miért gondolod azt, hogy a sanyarúbb sorsú embernek alanyi jogon több járna mint egy egészségesnek. Mindkettő egyenlő szeletet kap az élettől, csak máshogy tud élni vele, de a teher mindkettőn azonos. Rongy – Na mert az egészségeseknek olyan nehéz mi? Van munkád, életed szabadon alakíthatod és lehetőségeid is adottak. Aki nem egészséges annak csökkentett módban érvényesek mindezek, mégis miért gondolod egyenlőnek őket? Posztó – Lássuk csak: azt mondod nekem könnyebb, akkor cseréljünk, én leszek betegen kevesebbre képes így felmentve dolgok alól csökkentett felelősséggel (ugyan képességgel is) de azonos arányban. Mert amennyire egészséges valaki, annál nagyobb lehetőségei és azoknak súlyai vannak egyenes arányban. Pl.: lehet valaki logisztikai ügyintéző annak a felelőssége jóval nagyobb igaz az esze is élesebben vág, a kettő akkora területet foglal el, amekkorára érhet. Nem többe...