Egyes – azt mondják az élet nem digitális, nem fekete és fehér. Mit gondolsz erről?
Nulla – azt gondolom baromság! Mindenből egy adatik és egyszeri és megismételhetetlen, egy ember is vagy van, vagy nincs.
Nulla – azt gondolom baromság! Mindenből egy adatik és egyszeri és megismételhetetlen, egy ember is vagy van, vagy nincs.
Egyes – értem, tehát ha azt nézem, hogy egyszer élek, és egyszer kapok
alapértelmezetten bizalmat is 100%-ig, meg minden lehetőség is egyszer
adott, mert ha lenullázzuk, akkor még attól mi magunk vagyunk, csak már
minek…
Nulla - Gyakorlatilag előbb semmisülhetsz meg egyszerűbben eszmei értékedet tekintve mint fizikai valódat, az ember a méltóságát hamarabb el tudja veszíteni mint magát a lényét, amikből szintén csak egyszer van egy.
Egyes – Akkor ezt megbeszéltük. Ismertem valakit régebben aki hitt az átmenetekben, a szürkeségben, és most úgy vélem, egy ember létezése a fogantatástól számítandó. Onnantól hogy világra jön, megszületik, de az azt megelőző időszakban már létezik, van. Mint folyamat elindult.
Nulla – Az átmenet egy nagyon szűk határmezsgye, ami nem végleges állapot ezért átmenet. Aki pedig az átmeneti állapotokat részesíti előnyben, az maga sem határozott személyiség.
Egyes – Köztes. Se veled se nélküled, akarom is meg nem is – értem. De, hát a világ sem az, mert az is egy állandóan változó átmenet nem?
Nulla – Persze, csak mi emberek emlékezünk és nem felejtünk. Emlékezni fogunk arra, ha valaki hibázott. Annak sose bocsátunk meg… Mert abba nem gondol bele senki, hogy aki egyszer hibázott, és ez tudatosul magában, az annyiszor jobban fog ügyelni arra, hogy legközelebb ne kövessen el hibát. Ugyanakkor szeretünk beskatulyázni is, mert azt gondoljuk, ha egyszer hibázott, akkor másszor is fog.
Egyes – Akkor nem is a világ digitális, hanem az emberek gondolkodása?
Nulla - Gyakorlatilag előbb semmisülhetsz meg egyszerűbben eszmei értékedet tekintve mint fizikai valódat, az ember a méltóságát hamarabb el tudja veszíteni mint magát a lényét, amikből szintén csak egyszer van egy.
Egyes – Akkor ezt megbeszéltük. Ismertem valakit régebben aki hitt az átmenetekben, a szürkeségben, és most úgy vélem, egy ember létezése a fogantatástól számítandó. Onnantól hogy világra jön, megszületik, de az azt megelőző időszakban már létezik, van. Mint folyamat elindult.
Nulla – Az átmenet egy nagyon szűk határmezsgye, ami nem végleges állapot ezért átmenet. Aki pedig az átmeneti állapotokat részesíti előnyben, az maga sem határozott személyiség.
Egyes – Köztes. Se veled se nélküled, akarom is meg nem is – értem. De, hát a világ sem az, mert az is egy állandóan változó átmenet nem?
Nulla – Persze, csak mi emberek emlékezünk és nem felejtünk. Emlékezni fogunk arra, ha valaki hibázott. Annak sose bocsátunk meg… Mert abba nem gondol bele senki, hogy aki egyszer hibázott, és ez tudatosul magában, az annyiszor jobban fog ügyelni arra, hogy legközelebb ne kövessen el hibát. Ugyanakkor szeretünk beskatulyázni is, mert azt gondoljuk, ha egyszer hibázott, akkor másszor is fog.
Egyes – Akkor nem is a világ digitális, hanem az emberek gondolkodása?