Rongy és Posztó tanulsága

(in medias res)

Rongy - Képzeld magad az én helyembe!

Posztó – Te pedig az enyémbe, miért gondolod azt, hogy a sanyarúbb sorsú embernek alanyi jogon több járna mint egy egészségesnek. Mindkettő egyenlő szeletet kap az élettől, csak máshogy tud élni vele, de a teher mindkettőn azonos.

Rongy – Na mert az egészségeseknek olyan nehéz mi? Van munkád, életed szabadon alakíthatod és lehetőségeid is adottak. Aki nem egészséges annak csökkentett módban érvényesek mindezek, mégis miért gondolod egyenlőnek őket?

Posztó – Lássuk csak: azt mondod nekem könnyebb, akkor cseréljünk, én leszek betegen kevesebbre képes így felmentve dolgok alól csökkentett felelősséggel (ugyan képességgel is) de azonos arányban. Mert amennyire egészséges valaki, annál nagyobb lehetőségei és azoknak súlyai vannak egyenes arányban. Pl.: lehet valaki logisztikai ügyintéző annak a felelőssége jóval nagyobb igaz az esze is élesebben vág, a kettő akkora területet foglal el, amekkorára érhet. Nem többet, és nem kevesebbet.

Rongy – Aha. Szóval ne legyek egyoldalúan magamból kiinduló valaki, hanem mielőtt azt gondolnám, jah neked könnyebb, akkor valójában nem képzeltem bele én sem magam az ő helyébe és nem gondoltam át, neki avagy adott helyzetbe képzelve magam, - nekem miért hasonlóan nehéz. A súly azonos a szereposztás más. Érdekes elgondolás. Tehát akkor levonhatom konklúzióként, hogy aki azt mondja képzeld magad az én helyembe az valójában elkövette azt a hibát, hogy ő maga nem képzelte magát a másik helyébe?

Posztó – igen ez egy „helyzet-paradoxon”, olyan mintha azt mondanám, „én soha nem mondok igazat” - ugyanaz a jelentéstartalma. Tehát ha te ezt kéred tőlem én joggal feltételezhetem önzőn kéred, mert ha adott esetben ez igaz lenne rád is, akkor nem kérnél meg ilyesmire. Hanem rájönnél arra, hogy mindkettőnknek egyenlően nehéz a sorsa, a képességeihez mérten.

Rongy – Értem, azt hiszem ebben megállapodhatunk, bár ehhez belátás is kell viszont jobb ezt előre tudni, mert a belátás olykor már késő...

Posztó – Így van.

Rongy – Azért érdekes mert valamiben akkor is több aki egészséges, bár nem könnyebb neki. A mérce annyival nagyobb náluk, hogy többet bírnak de semmiképp nem egyszerűbb nekik, vagy könnyebb.

Posztó – De betegen ugyanez van érvényben, aki beteg annak úgy kell megküzdenie az egészséges feladatokkal, hogy közben le kell győznie a betegségét is, tehát megint ott vagyunk, hogy a teher egyenlően oszlik meg betegen és egészségesen. Tehát aki nem áldozata önmagának azok közé nyugodtan tehetünk egyenlőség jelet...

Rongy – Vagy mégsem.. miért? Mert az egészséges értékeket meg tudjátok testesíteni gyakorlati cselekedetekkel, én hogy bizonyítsam be, hogy milyen erővel küzdök meg a betegségem+egészséges feladatokkal. Amennyivel közvetlenebb egy egészségesnek arrébb tenni egy zsák szemetet, egy betegnek közvetett: betegség legyőzése + plusz zsák szemét arrébb tétele. Az eredmény ugyanaz, a munkavégzés korán sem azonos, mert hát aszerint ítélünk meg valakit, hány zsák szemetet rakott arrébb , mintsem minek árán tette azt! Mindkettőnél ott az egyenlő munkavégzés, csak az egyik látszik, a másik nem.

Posztó – És ki mondta, hogy a világ egészséges?