Őrlik a búzát

Az idő malomkerekén pereg,
őrlődik kenyér életem.
Hajtja a víz, mely éltet,
elmossa kenyerem.

Úszik a kenyér, forog a malomkerék,
s míg folyik a víz - vele a kenyér,
a malomkerék minduntalan körbeér.
Körbeér, csak a kenyér úszik.

Úszik a víz felszínén.
Viszi a víz mely forgatja a malom kerekét,
őrli vele a búzát, hogy legyen új kenyér.
Búzából sül a kenyér, a malom kereke körbeér.

Folyik a víz mely hajtja a malom kerekét,
sül a kenyér mely élteti az ember testét.
Éltet az testet lelket, megszüli az értelmet,
az értelmet mellyel megsütik a kenyeret.

Megtervezik a malomkereket,
amivel aztán búzát őrölnek,
vízzel hajtják, mely az élet bölcsője,
vele őrlik a búzát - sütik belőle a kenyeret.

A malomkerék körbeér, a víz tovább megy.
Tovább megy a víz, forgatja a malomkereket,
ringatja ázó kenyér életem, mígnem elsüllyed.
Elsüllyed és szétfoszlik, a búzát a malomban megőrlik.