Ugrás a fő tartalomra

Mindent megkaptam

Mindent megkaptam,
atyát, édesanyát,
tőlük életet,
tiszta lappal indulhattam,
a lehetőségeknek.
De mit adtam-tartottam be ezekből?
Hogy ma nem mutathatok többet a semminél.

A lehetőségeket úgy daráltam,
mint hentesnél a húst szokták.
S mikor megettem ebédre,
megköszönve elhagytam az asztalt,
majd anyám elmosogatta utánam a szennyest.
De mit adtam-tartottam be ezekből?
Hogy ma nem mutathatok többet a semminél.

Mikor kamaszodtam,
és láttam az ég nem az űrtől kék,
nem értettem mit jelent ha tisztelném,
s nem izzítanám alá a vöröslő naplementét,
Ma valaki lehetnék...
De mit adtam-tartottam be ezekből?
Hogy ma nem mutathatok többet a semminél.

A gondolat könyvtárában,
ma kétségbe zuhanva lapozom,
hogyan kell felállni, menni, élni,
kiköszörülni a csorbát.
Az olvasójegy lejárt...
De mit adtam-tartottam be ezekből?
Hogy ma nem mutathatok többet a semminél.

Mindent megkaptam,
mert mindent megadtak nekem,
és nem maradt meg belőle a becsületem.
Nem maradt meg mit rám bíztak az ősök,
s ma nem avatnak újoncot a hősök...
De mit adtam-tartottam be ezekből?
Hogy ma nem mutathatok többet a semminél.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Része vagy az egésznek

Mindig csak a baj volt veled, s most itt vagy - jobban utálod magad mint bárki, kezedben egy kődarabbal készülsz, megbosszulni mindent mi bánt, hogy arcon vágva tükörképed, s szilánkok milliói adják hírül ki voltál egykor - és ki soha nem leszel már! A földön heverő apró csillagok közt, minden darabban ott sejlik zokogó arcod képe. Ha könnyek közt is de tudod, hogy nélkülük ha nem vagy, ők sincsenek nélküled - s fájjon bár elviselhetetlenül a maró magány megannyi mása, neked akkor is - így is megérte! Mert inkább egy hű magány, mint száz csalfa szerelem, inkább oltár elé őt viszed, mint bármely hazug félt, hogy ti ketten örök egészként nyújtsatok egymásnak hajlékot, osztozni örömben - és kitartani minden bánatban, halálon innen és túl minden hazugságon. Része vagy az egésznek, egyedül semmi nincs, s lehet a magány nem dicsőség, de egyként győztes minden első helyezett, vidd az igazat az egyetlent, tudd az igazat a kegyetlent, minden mi őszinte magányos, nem társa hamisság vagy álca, ön...

Ego

Én vagyok a te árnyékod, a méreg a poharadban, a sötét az éjszakáidban, a félelem a lelkedben, az álom, mikor lehunyod szemed.

Nem kiált a szó

Ha az ember szépre vágy, ne adj neki igazságokat. Az igazság rút arcától, eltorzul ő maga is. Ha az ember többre vágy, hagyd hogy több legyen. Tetteivel maga is szembesül, s ha rossz, végérvényesen. Ha az ember nem ember többé, te sem lehetsz más. Kezed épp oly véres ebben, mint mindannyiunké. Nincs oltalom e sokadalomban, és nem mind végzi lakodalomban. De ember az is ki nem szól s nem kér, ki ajkáról nem kiált a szó: Segítség!