Egy követ szorítok,
mint fogam közt a homok,
markomban úgy porlik szét.
Nem számít manapság más,
csak a jó, csak a szép!
Ne is gondolj rám soha,
csak ha mosolyt csalok,
emlékeimmel arcodra,
és nem könnyeket görgetek,
hanem boldog pillanatokat!
Nem számít mi elmúlt,
hogy honnan jöttél,
kik indítottak útnak,
hogy hányszor bőgtél,
a lényeg mit célként elértél.
Hogy kik asztalán ehettél,
kiknek könyvei tanítottak,
hogy az áldozat és kitartás,
ha fájdalmas kárhozat,
akkor a könnyebb utat válaszd!
És ami fáj, olykor nehéz,
azt levesd magadról,
csak azon az úton járj,
amit körülvesz az ösvény.
Túl késő, ne bánd! - Élj!
Majd lesz aki érzi,
mit levetsz magadról,
s az koldul belőle magának,
mit diktál neki a szükség,
érzi majd ő is, mi jó, mi szép.
mint fogam közt a homok,
markomban úgy porlik szét.
Nem számít manapság más,
csak a jó, csak a szép!
Ne is gondolj rám soha,
csak ha mosolyt csalok,
emlékeimmel arcodra,
és nem könnyeket görgetek,
hanem boldog pillanatokat!
Nem számít mi elmúlt,
hogy honnan jöttél,
kik indítottak útnak,
hogy hányszor bőgtél,
a lényeg mit célként elértél.
Hogy kik asztalán ehettél,
kiknek könyvei tanítottak,
hogy az áldozat és kitartás,
ha fájdalmas kárhozat,
akkor a könnyebb utat válaszd!
És ami fáj, olykor nehéz,
azt levesd magadról,
csak azon az úton járj,
amit körülvesz az ösvény.
Túl késő, ne bánd! - Élj!
Majd lesz aki érzi,
mit levetsz magadról,
s az koldul belőle magának,
mit diktál neki a szükség,
érzi majd ő is, mi jó, mi szép.