A másik "Nem"

Jaj ti nők, tiltott gyümölcsök,
kik örömöt mindig másnak kölcsönöztök,
másban lelitek meg végső célotok,
miattatok mindig eltékozlok.

Viszonzatlan érzésekkel elégettek,
sötét mágiaként átkot szórtok szívemre,
a hamuból gyűlölet nő és a kín koszorúzza be.
Elveszett hittel zártok az elme börtönébe.

Zsákutcát nyittok létem elébe,
s hiú világosságot szórtok látóterébe.
Hazugsággal oltjátok szomjamat,
miközben véremmel koccintotok a vesztemre.

Úgy játszotok velem mint szemtelen gyermekek,
ám lassan e börtön sem tart sokáig ebben,
az elme rájön és nem fecsérel időt rátok,
postafordultával száll vissza az átok.

Mikor szemembe néztek s én eltekintek,
minden vágyat csalódássá keserítek,
ti maradtok tiltott gyümölcsök,
én pedig egyre erősebb jellemet öltök.

Nem lesz rá mód, hogy e kőszív megtörjön.
Jöhet már a legszebb, a legnagyobb,
vagy a legvonzóbb, mind hiába.
Egyik sem lesz már Ő, vágyaim leánya!