(cím nélkül)

Már annyi arcát mutatta,
már annyi arcát ismerem...
Arcátlanul kutattam,
s pofátlanul megleltem.

Néha szeret, néha gyűlöl,
kedvet s bánatot nem vet meg.
Kivétel nélkül megöl,
de akár meg is menthetne.

Kérdem én ha lennél te,
helyzetemnek helyzete;
Ismernéd e mi hozzám köt,
vagy lennél inkább a semmibe?

Mióta tudlak féltelek,
mióta értelek félek tőled.
De meg sose bántam azt,
hogy velem így is bánhatsz.

Örülök, hogy létezel,
s örülök hogy élhettelek.
S ha sorsot rád vetettem is;
Azt arattam! - Hogy értselek is!

Épp időben

Igazából most jöttem rá, hogy mindig egyszerűbb a fájdalomból negatívat írni, mint úgy pozitívat, hogy ha fáj is, de megőrzöd soraidban a re...

Népszerű