Holtomiglan

Van amit érdemes sírig vinni.
Csak sírig! Senkivel nem osztani.
Mint jó bűvész a trükkjeit,
mindvégig magáénak tudni.

Nem szólni sose, tényleg csak tudni,
érezni mit más csak üresen múlat,
látni felettük az idő arcát,
mi rád mosolyog és bíztat.

Ami után nem vágysz többre,
mert nincs több.
S ha céltalan is léted nekik,
te magadnak a cél vagy!

A lejátszott meccset csak elnézem,
ahogyan el kell játszanom szerepem.
Egy megírt forgatókönyvet elevenít,
miben a főhős úgy hal meg, hogy nem élhetett!

Csendben még egy gondolat bontakozik,
mint az a virág mi szirmait úgy hozza,
vele testemet méreggel illatozza,
és örök álomba mámorít, miben talán rád találhat.

Kár, hogy e világban álomra ítéltettem,
s kár, hogy álmomat csak én ismerhetem.
Ám mindezekből marad egy nagy tanulság,
hisz csak azt teszik el láb alól ki méltó akadály.