holtak közt megbecsülten,
viszonzatlan életben kegyetlenek,
s talán halála után sem lesznek kegyesebbek.
Azok, kik száműzik a társadalomból,
nem hagyják békét lelni ki lakásában is hontalan,
bohóccá nevetik a falak mögött, végig nézik,
amint közöttük felőrlődik lassan.
Az ablakon nem fér be a szabadság,
hiába nincsen rajta rács,
a tehetetlenség cellájában,
ugyanúgy vagy bezárt.
De hát szabad vagy! - mondják,
s elfelejtik, hogy szobám ajtaján,
nem én vagyok lakat,
a bűnöm az, melynek kulcsa ismeretlen.
Mint maga a bűn amiért mögé kerültem.
Mégis rajtam vetik meg sorsom kilétét,
mintha vágyam volna e kényszerűség,
végül rájövök, ők nagyobb börtönben élnek.
A tudatlanság börtönében,
hol bárminek kinézhetnek,
hol bárhová elérhetnek,
mégis szegények maradnak – embernek!
nem hagyják békét lelni ki lakásában is hontalan,
bohóccá nevetik a falak mögött, végig nézik,
amint közöttük felőrlődik lassan.
Az ablakon nem fér be a szabadság,
hiába nincsen rajta rács,
a tehetetlenség cellájában,
ugyanúgy vagy bezárt.
De hát szabad vagy! - mondják,
s elfelejtik, hogy szobám ajtaján,
nem én vagyok lakat,
a bűnöm az, melynek kulcsa ismeretlen.
Mint maga a bűn amiért mögé kerültem.
Mégis rajtam vetik meg sorsom kilétét,
mintha vágyam volna e kényszerűség,
végül rájövök, ők nagyobb börtönben élnek.
A tudatlanság börtönében,
hol bárminek kinézhetnek,
hol bárhová elérhetnek,
mégis szegények maradnak – embernek!