Utam végén

Akik túl látnak a világon,
nekik nem lesz feledhető,
emlékezni fognak majd,
arra amit feláldoztak magukból.

Ma máshoz mérik a mérhetőt,
a máséhoz képest szebb a más,
Nekem úgy barátom a barát,
és úgy temetett ki elárult...

... ahogy a szél szít vihart,
ahogy a víz fullaszt segélykérő szót,
ahogy a sötét magába zár,
és ahogy a fényesség vakít el magától.

Nem vetettem templomban hívőt,
hisz tudom milyen letérdelni valami előtt,
tudom azt is, ki nevetve játszik Istent,
arra visszahatnak elemi erők.

Utam végén visszatekintek,
azokra nézek vissza, kik elkísértek.
Azoknak tartozom akik igazán segítettek,
és nem felejtem, kik végig szívemben éltek!

De mind ki árulóként lett naggyá,
s most színjátéka istenségének,
tudjátok ahogy bárki az igazság pillanatában,
úgy fogtok ti is magatokkal szembenézni!

Hiába szaladnak papért, hogy feloldozzon,
a múlt sebein vérző tettek nem múlnak el.
A tudat melybe másokat bebörtönöztök,
titeket épp úgy öl majd meg.

Akár van Isten akár nincs,
vele vagy nélküle működik úgy a világ ahogy,
aki megérte éveit tudja jól,
nem következik semmi előzmény nélkül.