E-re szegezve

Mit rajzol karcos írószerével,
nem szerényen ezrével az élet,
sokszor elveszi miért küzdöttem.
Kifigurázza szellememből a szépet.
Marad mind hiú ábránd, miért élek.
És már a rímről is lerí a képlet,
csupa e-betű... sosem lesz vége:
- C’est La Vie, ez az élet!
És légy erős, itt van még egy,
addig tart míg számlálható a végtelen,
valami ilyesmi amit én is most érzek.
Végtelen e-betűs rémek iratnak rímet,
egyik sem kérdezi meg tőlem, szabad e?
Bár megkérdezném mit vétettem,
de nincs rá válasz, ez nem lehet véletlen,
íme! Nincs sor mi ne e-re rímelne,
rákaptam, és erről már nem jövök le.
Hiába gyűlölöm ez határoz most meg.
Mint mekegő kecske, mi a réten legel,
mekken néhányat míg meg nem nyekken,
és meg nem eszik a húsát pörköltnek.
És meg nem vetik hátralékával a földet,
mi búzát terem, belőle pedig kenyeret sütnek.
Kutyából szalonnát, kecskéből kenyeret,
mind a földben végzik, egyre megy.
Síromig írhatnám az e-betűs rímeket,
"látjátok feleim szümtükkel", - ugye?
Míg pontot nem teszek e sorok végére.