Júliusi vihar

"Míg a szerencse rád mosolyog,
sok lesz a barátod,
de ha eged felhős,
állasz a viharban magad."

Júliusi vihar közeleg,
fegyvertelen állok szemben,
a természet haragjával.
A magam hibáival.

Egyszer azt mondták,
"S igaz barátaid az esernyőd",
lenézek, kezemben valóban akad egy,
hát fejem fölé kibontom.

Ahogy egyre közelebb érnek,
egyre viharosabb tempóban égek,
a feszültséggel arányosan,
kibontakozik az adrenalin.

Jön és végre felébreszt,
kizökkent csorba hitemből,
mit rám raktak szürke hónapok,
indulataim szószólói.

Ahogy odafent elrendelték,
vagy megvéd barát-esernyőm,
vagy végleg ketté hasítanak,
elégetnek a villámok.

Csupán barát-esernyőmmel,
de legalább egy baráttal,
ki kiáll értem, és mert barát,
fedélt nyújt július viharában.