December

Már nem világlik annyit a nap,
szürkés-fekete a hétköznap,
fehér hóban a lábnyom,
feltűnik, elolvad.

Várakozásban merül ki a gondolat.
Várakozás, advent és karácsony,
gondos háztartásban kalács,
és pár morzsa üdvösség az asztalon.

Az ablakból a pihenő táj köszön,
fáradt és mélyen alszik,
hol egykor lepkék szállingóztak,
most varjak szállnak alá.

Hamar esteledik, soká a reggel,
dolgozik a kéz, gondol az elme,
havazik, ropog a lépések alatt,
akár kályhában lángok közt a fa.

Decemberben vége az évnek,
együtt kergetőznek,
az emlékek, lehetőségek.
Miből - kinek új ereje ébred.