lendületes az öntudat.
A gőzölgő kávéhoz,
a reggel még időt ad.
Virágoznak a tervek,
dolgos vele a kéz,
boldogabb az ember,
mindinkább előre néz.
Kezet fog a föld és ég,
áprilisi esőben hull,
száll a tavaszi lét,
megöntözi a szomjas reményt.
Üdv néked Április,
általad lett e világra,
s maradt belőle egy szelet,
amiért örök a költészet is.