nincs kitől a szeretet megszólít,
hív, megbecsül, átölel,
a kéz, mely etet téged.
De van a nagyvilág, mely ideszült,
van ki a révben a túlpartra küld,
hogy bízz, küzdj, ne add fel,
a kéz, mely etet téged.
S míg átérsz a révben,
gondod viseli odafentről,
megóv, feloldoz, felemel,
a kéz, mely etet téged.
Éhesen ha enni kérsz,
egy falat kenyér,
bíztat, őriz, éltet,
a kéz, mely etet téged.
Végül egyedül maradsz,
már csak sajátod marad,
ráncos, öreg és kérges,
a kéz, mely etet téged.