Siető jószágommal,
lóhalálában vágtatok lihegve,
haladunk az erdőn át,
eszeveszett sietve.
hajtja ami engem is,
nem gondolunk hátra,
vágtatunk az erdőn lóhalálában.
Vágtatunk a királynő szolgálatában,
sietünk, hogy megmentsük,
országunk javára,
szükségünk van erős akaratára.
Mélyen alszik fogságban,
egyedül vára tornyában,
sietünk hozzá az erdőn át,
megőrizni fején a koronát.
Az alvó királynő álmában,
vágtatott a lovam, rajta jómagam,
ám álmai erdejéből nem ismeré a kiutat,
így vágtatunk örökké én és lovam,
az erdőn át, lóhalálában.