A kulcs

19:18] Én:

szóval a lehetőségekhez mérten megélni amit a maximum megenged. Ha úgyis elvész de legalább esélyt adtál annak, hogy a fennmaradó idődben megélj olyat amit egyébként megbánnál, hogy nem élted meg....

[19:18] Én:

igen a begubózás az a totális önfeladás volna

[19:19] Én:

úgy vonulni be az élők világából az emlékekébe hogy feladtad

[19:20] Valaki:

Kint keresni azt ami a belsőt felemeli? Mit adnál fel igazán?

] Én:

Arra gondolsz, hogy a belső felemeléséhez nincs szükség külsőségekre?

[19:22] Én:

Mármint a magammal való megbékéléshez nem kint kell keresni a megoldást hanem magamban?

[19:26] Valaki:

Ahhoz, hogy lelkednek barátja légy, csak önmagadra van szükséged, azt, hogy valamit nem éltél meg, amit megélhetnél vagy megélhettél volna az egy parttalan gondolat, az egekig lehet srófolni, majd a valóság reszelőjén leredukálni arra, ami belefér.

19:27] Valaki:

Szóval nem a vágy, vagy annak tárgya és az elérés sikere a kulcs, hanem a hozzáálásod.