Vers az életről

Az élet, mely ott dobog minden szívben,
amiért lélegzetet veszel,
mely megadja az egyetlent,
és az utolsót.

Megadja a vágyat, hogy érezd,
az öt érzék csodáit,
talán kevés, talán elég,
a legvégén úgyis emlék.

De ne hidd, hogy értelmetlen,
küzdelmes de szép és édes,
ha legvégén harapod majd,
gyümölcsét a sikernek!

Míg fiatal korod titán visz,
felfényli azt is ki benned hisz,
megmutatja, hogy amerről jöttél,
teljesen más mint amerre a cél vitt.

De ne hidd, hogy értelmetlen,
küzdelmes de szép és édes,
ha legvégén harapod majd,
gyümölcsét a sikernek!

Mikor elüti az utolsót,
az egyetlen ott lesz,
ott vigyázza majd,
visszatérni haza a tied.

De ne hidd, hogy értelmetlen,
küzdelmes de szép és édes,
ha legvégén harapod majd,
gyümölcsét a sikernek!

Bármerre járok

Bármerre járok, titkos jelek tűnnek föl, ködbe vesztem el? --- Wherever I walk, cryptic signs appear there, am I lost in mist?

Népszerű