Fogadj melléd!
Másnak néma csend,
hűen vállalok esküt irántad,
és mi lényeged sosem mondom el másnak!
Szabadítsd fel kíntól fájó lelkem!
Talán mindegy volna,
mi másnak most a más,
és e másság nekem nem egymást,
hanem a különbséget jelenti,
mi szétválasztja az egészet.
Már látom!
Némán hangos csak igazán az üvöltés,
és azt csak teremtője hallhatja,
ki nem idegen felismerni,
a kíntól terhes hallgatást.
Mert nem érdemes a szó,
ha viselője némán se kell,
és az érzés ha magyarázni szükség,
minden hangja értelmetlen,
akár a pokolba jutott könyörgés!
Másnak néma csend,
hűen vállalok esküt irántad,
és mi lényeged sosem mondom el másnak!
Szabadítsd fel kíntól fájó lelkem!
Talán mindegy volna,
mi másnak most a más,
és e másság nekem nem egymást,
hanem a különbséget jelenti,
mi szétválasztja az egészet.
Már látom!
Némán hangos csak igazán az üvöltés,
és azt csak teremtője hallhatja,
ki nem idegen felismerni,
a kíntól terhes hallgatást.
Mert nem érdemes a szó,
ha viselője némán se kell,
és az érzés ha magyarázni szükség,
minden hangja értelmetlen,
akár a pokolba jutott könyörgés!