Az élni akarás kútjából

Szépnek születtél,
jó gyerekként nevelhettek,
szép ruhában szép testeddel,
korán beléd estek.

Egy napon arra ébredtél,
nem emlékszel a tegnapra,
mit iskoládban tanítottak,
rejtjelzéssel lett kódolva.

Hiába közeli emlékek,
csak a távoli múlt űrje tágul eléd,
minden elszáll mit tettek beléd,
örökre cserben hagy az elméd.

Elmégy. Keresed a kiutat,
s megtalálod a kutat,
minek vizéből mindenek léte éled,
már nem tudod mi történik véled.

De csordogál még ereidben a véred,
már azt is tudod csupán méreg,
irigy rá sok bosszúvágyó féreg,
nem marad választásod még egy:

Megvárod míg a halál vet ennek véget,
de beteljesíted utolsó küldetésed,
iszol az élni akarás vizéből,
a kútból miből minden élő feltör!