Abszolút paradoxon

Nem számít már semmi,

amikor ott tartasz,
az nyugtat meg,
ami felzaklat.

Ismered magadban pontosan,
akik körülvesznek,
akiktől félsz,
és akik nélkül már - élsz.

Látod ahogy egymást gyilkolják,
összefognak a bajban a rosszért,
de ha segítség kell,
nem tesznek semmit a másikért.

Még csodálkoznak amin te már nem,
minden úgy működik ahogy vártad,
ami megnyugtat -
mert felzaklat.