Vers az ismeretlennek

Furcsa így verset kezdeni,
a hit erejével bízni,
hogy nem céltalan a lét,
bár az evolúció zajlik,
de még mindig veszem a levegőt.

Itt belül némán működnek,
az életemért dolgoznak sejtjeim.
A DNS kódolta élni akarás hajtja őket,
- a tudat mi leszerepelt,
nem kapna új esélyt ha ők feladnák.

Még hiánytalanul megvagyok,
mi veszett is csupán presztizs,
a lehetőség változtatni még adott,
míg azon gondolkodom,
ki kezeskedik rólam odafönt ...

Kihez annyiszor fohászkodtam,
az ismeretlen mi legyen bárki vagy bármi,
ahonnan az élni akarás ered,
ami a küzdés is egyben,
a válasz - mi mindig itt van körülöttem.

A válasz ami csak addig van amíg élek.

Bármerre járok

Bármerre járok, titkos jelek tűnnek föl, ködbe vesztem el? --- Wherever I walk, cryptic signs appear there, am I lost in mist?

Népszerű