Még fagyos vákuum fagyasztja a földet,
még sötét árnyak vetülnek reá,
lassan tovább lendül ami fordul,
és csillag fénye olvasztja fel.
Tán eddig ez árnyak sötétben világlottak,
s a fényben a mennybe égnek el,
tán eddig céltalannak tűnt,
már tudjuk minden életért lehel.
És még csüngnek fagyott poron,
kondenz párakristályok,
a holnap mindig egy új reggellel indul,
és a reggelben rejlő lehetőség mindig új.
Keringnek, eltávolodnak bolygók a sötétben,
minden ívük alatt több a fekete uralom,
minden periódusban látják a csillagot,
mi fényében fürdeti e gravitáció rabjait.
még sötét árnyak vetülnek reá,
lassan tovább lendül ami fordul,
és csillag fénye olvasztja fel.
Tán eddig ez árnyak sötétben világlottak,
s a fényben a mennybe égnek el,
tán eddig céltalannak tűnt,
már tudjuk minden életért lehel.
És még csüngnek fagyott poron,
kondenz párakristályok,
a holnap mindig egy új reggellel indul,
és a reggelben rejlő lehetőség mindig új.
Keringnek, eltávolodnak bolygók a sötétben,
minden ívük alatt több a fekete uralom,
minden periódusban látják a csillagot,
mi fényében fürdeti e gravitáció rabjait.