Utószó a 21-es évhez

Nem tudok nagyon mit írni, így hát szűkösen teszem…. Elpilledtem mint a harmat a

 reggeli napfényben… s most tovaszállnak elképzeléseim, hogy nagyot álmodjak az új évben….




És még írhatnék szépet, hogy a fű zöld, és az égben kékek a színek….

És minden szívhez szóló szónak őszinte szószólója az ének…




De már elfáradtam költőnek, ki senkit nem érdekel….

S repüljön a pacsirta, s daloljon másnak más dalt a szívébe!




Hirdesse igazát a szavaknak hol hallgatnak rá!

S felejtsen el örökre ki csak tudni akart, ismerni nem!




Daloljon neki pacsirta, dalolja virágosra a májust,

mert a tavasz már nem az én évszakom.




Szívembe örök nyár költözik,

vár a strand üdítő pezsgése…




Még akkor is jobban érzem magam benne,

ha mindezt csak nézem…




És fürdőnadrágban sörrel a kezemben várom

amíg egyszer csak rám köszön a:




VÉGE!


Bármerre járok

Bármerre járok, titkos jelek tűnnek föl, ködbe vesztem el? --- Wherever I walk, cryptic signs appear there, am I lost in mist?

Népszerű