Az elvesztegetett idő

Minden leírt szóval,
másodpercek vesznek a cselekvés oltárán,
kit érdekel hogy ezzel gyógyítom elmém,
vagy lelkem vérző artériáját kötöm el,
ezek csak szavak....

Szavakkal pedig csak kommunikálunk,
szájról-szájra... így hagyományos.
Kit érdekelnek rímbe öntött alliterációk,
netán hasonlatok, egyáltalán a költészet....
irodalmi sebek melyből szavak folynak csak.

Különben is nem férfi kezébe való az írói toll,
az arra való, hogy kiállítsuk a számlát,
kitöltsük a csekkeket,
ó vagy már arra se. Csak leírjuk nevünk,
ha felbélyegezzük a borítékot.

Borítékot, amiben bitek futnak,
egyik ip-ről a másikra.
Borítékot, miben őseink üzenete rejtőzik.
Megsárgult papíron elfolyt tinta szárad,
és már nem mond semmit az utókornak.

De elvesztegetett minden semmibe rohanás,
minden gyorséttermi élvezet,
aztán eljátsszuk az őszinte részvétet,
ki tudja, talán még érzünk is valamit,
hogy a mókuskerék fárasztó...

A mókuskerék életünk pergő filmkockái,
erre születtünk, ezzé váltunk és ekként halunk.
Ez hozza a mókuskerék biztosítékát az asztalra.
Kenyér? Nem, azért ma már nem kapsz semmit.
Ez az elvesztegetett idő!