Pár leütött zongorabillentyű,
hangja lüktet akár szívem egykor,
a szerelmes érzések hevében,
de már nem számít semmit sem,
a kémia teszi a dolgát,
halkan csalódok benned is,
a film forog tovább.
Francia sanzon dallamokká lépdel,
pár leütött zongorabillentyű,
már véges életem utolsó hangjegyei,
kiolvashatók tekintetemből.
Messziről súgja a szél,
ki voltam egykor,
és ki nem leszek sohasem már.
A film forog tovább,
francia sanzon dallamokká lépdel,
pár leütött zongorabillentyű,
ki voltam egykor,
és ki nem leszek sohasem már.
Csak ha elmegyek innen,
odakint lesz aki vár rám.
Odakint a sötét magány árnyékában,
hol kósza csillagok világítanak,
a remény fénysugara is elsötétül,
pár leütött zongorabillentyű,
a film forog tovább,
és messziről súgja a szél,
ki nem leszek sohasem már.
De volt miért érdemes élni mégis,
mi nem lányos hiú ábránd,
fehér lovon fehér királyfi,
nem csókol álmom erdején,
se nő se férfi - ördög se Isten,
nincs párja a magánynak,
de eljő még az ítélet napja:
Hol ezek egymásra találnak ....
hangja lüktet akár szívem egykor,
a szerelmes érzések hevében,
de már nem számít semmit sem,
a kémia teszi a dolgát,
halkan csalódok benned is,
a film forog tovább.
Francia sanzon dallamokká lépdel,
pár leütött zongorabillentyű,
már véges életem utolsó hangjegyei,
kiolvashatók tekintetemből.
Messziről súgja a szél,
ki voltam egykor,
és ki nem leszek sohasem már.
A film forog tovább,
francia sanzon dallamokká lépdel,
pár leütött zongorabillentyű,
ki voltam egykor,
és ki nem leszek sohasem már.
Csak ha elmegyek innen,
odakint lesz aki vár rám.
Odakint a sötét magány árnyékában,
hol kósza csillagok világítanak,
a remény fénysugara is elsötétül,
pár leütött zongorabillentyű,
a film forog tovább,
és messziről súgja a szél,
ki nem leszek sohasem már.
De volt miért érdemes élni mégis,
mi nem lányos hiú ábránd,
fehér lovon fehér királyfi,
nem csókol álmom erdején,
se nő se férfi - ördög se Isten,
nincs párja a magánynak,
de eljő még az ítélet napja:
Hol ezek egymásra találnak ....