Kevés vagyok már,
mint kihűlt kávéban az,
oldódó cukor.
Mint elfeledett,
nyári délután,
a kötelesség.
Mint a boldogság,
az együtt töltött,
időkben.
Mint a szélcsend,
a vihar idején,
mely elsöpörné a port.
Mint anyám ölelése,
a rég múlt fényképeken,
amin még ember voltam.
Mint a "tedd meg barátom",
az erkélykorlát szélénél,
ugrásra készen.
mint kihűlt kávéban az,
oldódó cukor.
Mint elfeledett,
nyári délután,
a kötelesség.
Mint a boldogság,
az együtt töltött,
időkben.
Mint a szélcsend,
a vihar idején,
mely elsöpörné a port.
Mint anyám ölelése,
a rég múlt fényképeken,
amin még ember voltam.
Mint a "tedd meg barátom",
az erkélykorlát szélénél,
ugrásra készen.