Mikor a sötétség pohara rád borul,
a bánat vize folyik belőle testeden,
megérzed a fájdalom hideg ízét,
amit eddig ismertél hirtelen túl kevés lesz.
A fájdalom esszenciája mindennél sűrűbb,
töményebb és maradandóbb bármely boldogságnál.
A remény marad egyetlen egérút,
de ha soká teljesül az is elvész a sötétben.
Így kerülnek ráncok bőrödre - lelkedre,
így öregszik a szívdobbanás és az összes emlék,
mi valaha emelte a pulzusszámot - a vágy,
melyben a vörös élni akarás keringett - a vér.
Most árván süt a nap, langyosan fúj a magány,
a felhőkből keserűség csepeg,
A tér ahol eddig szerepeltél áll kopáran,
már nem játszol a szavakkal - mert nem maradt.
a bánat vize folyik belőle testeden,
megérzed a fájdalom hideg ízét,
amit eddig ismertél hirtelen túl kevés lesz.
A fájdalom esszenciája mindennél sűrűbb,
töményebb és maradandóbb bármely boldogságnál.
A remény marad egyetlen egérút,
de ha soká teljesül az is elvész a sötétben.
Így kerülnek ráncok bőrödre - lelkedre,
így öregszik a szívdobbanás és az összes emlék,
mi valaha emelte a pulzusszámot - a vágy,
melyben a vörös élni akarás keringett - a vér.
Most árván süt a nap, langyosan fúj a magány,
a felhőkből keserűség csepeg,
A tér ahol eddig szerepeltél áll kopáran,
már nem játszol a szavakkal - mert nem maradt.