Egyedül visz az élet-vonat,
látod rohanni a fákat,
a madarak repülnek,
mégis a levegőben állnak.
Veled száguld az idő,
ráncot ereszteni mosolyodra,
mi soha nem öregszik előttem!
Nélkülöz az élet,
és egyedül vagy úgy érzed,
mert sokan irigységből,
a wc-n húznak le.
Sárgul már a irigy-fa levele,
de mondok valamit:
az ősz irigyeidnek köszöntött be!
Érzéseid szirmai,
mit sem kókadnak,
ha van ki gondozza őket,
talán örökké kitartanak,
talán örökké érdemes lesz,
talán a talán is biztos lesz,
a halálon innen és odaát!
Ha tudnék varázsolni,
most eléd ugranék,
egy csokor virággal,
és meglepnélek vele,
majd odasúgnám,
te is érsz annyit mint,
mindenki más...
...de lehet nekem
kicsit többet...
látod rohanni a fákat,
a madarak repülnek,
mégis a levegőben állnak.
Veled száguld az idő,
ráncot ereszteni mosolyodra,
mi soha nem öregszik előttem!
Nélkülöz az élet,
és egyedül vagy úgy érzed,
mert sokan irigységből,
a wc-n húznak le.
Sárgul már a irigy-fa levele,
de mondok valamit:
az ősz irigyeidnek köszöntött be!
Érzéseid szirmai,
mit sem kókadnak,
ha van ki gondozza őket,
talán örökké kitartanak,
talán örökké érdemes lesz,
talán a talán is biztos lesz,
a halálon innen és odaát!
Ha tudnék varázsolni,
most eléd ugranék,
egy csokor virággal,
és meglepnélek vele,
majd odasúgnám,
te is érsz annyit mint,
mindenki más...
...de lehet nekem
kicsit többet...