Lelassul benned az élni vágyó iram,
szépen kihűl belőled a láng,
oly fényes és forró mint a boldog szerelem,
még csak a pokol küszöbén lehet,
hol vörösen izzanak - bűnök üstjében -
a plátóinak maradt vágyak.
Hűltével kővé merednek álmok,
melyek szívdobogást szőttek a remény napjaiba,
s most egyként dermednek törhetetlenné,
hogy szobrot állítsanak a boldogságnak -
annak, mi másnak jövendő - neked hamis ígéret,
mit beváltani kísértve elhoz a pusztítás istene.
szépen kihűl belőled a láng,
oly fényes és forró mint a boldog szerelem,
még csak a pokol küszöbén lehet,
hol vörösen izzanak - bűnök üstjében -
a plátóinak maradt vágyak.
Hűltével kővé merednek álmok,
melyek szívdobogást szőttek a remény napjaiba,
s most egyként dermednek törhetetlenné,
hogy szobrot állítsanak a boldogságnak -
annak, mi másnak jövendő - neked hamis ígéret,
mit beváltani kísértve elhoz a pusztítás istene.