Miután benned csalódtak,
és te is csalódtál kiben lehetett,
már csak a világegyetem juthat menedékedül.
Az a közeg mely megszülte még a Földet is - és vizet,
megannyi elemi erő - természet anyjaként,
miből az ember csak elvehet - de ha ad az nem csak embereké.
A világegyetem csodájaként születtem én is,
még az engem vérig gyűlölő ellenfeleim is,
kik ma talán boldogabbak az én szenvedésemtől -
De nem erre szült minket e világ egyetemes nagysággal,
becsülni épp többre becsülöm helyem itt magamnál,
hogy egyáltalán még lehetek.
Talán egyszer bocsánattal bír szertelen fiatalságunk,
és nem mérnek életünk végéig azok nyers döntéseivel,
talán az értelem is egyetemes - talán még lesz együtt élni kivel.
Most csak a csillagokat látom e sötét úton,
mely már régóta kísért s csak remény hunyorog e csillagokról,
de még látom utam magam előtt.
Hogy megtérve a célhoz úgy viseljem a végsőt,
hogy volt értelme és nem önzőn egyedül semmiként,
de egyenrangú emberként térhetek végső nyugalmamra.
Ám hiszem a megtérülések törvényét mi tőlem függetlenül dolgozik,
ha már nem érzem hatását jó cselekedeteimnek itt a Földön,
majd fogom érezni ölelését a világmindenség gondviselő karjainak.
Mindig csak a baj volt veled, s most itt vagy - jobban utálod magad mint bárki, kezedben egy kődarabbal készülsz, megbosszulni mindent mi bánt, hogy arcon vágva tükörképed, s szilánkok milliói adják hírül ki voltál egykor - és ki soha nem leszel már! A földön heverő apró csillagok közt, minden darabban ott sejlik zokogó arcod képe. Ha könnyek közt is de tudod, hogy nélkülük ha nem vagy, ők sincsenek nélküled - s fájjon bár elviselhetetlenül a maró magány megannyi mása, neked akkor is - így is megérte! Mert inkább egy hű magány, mint száz csalfa szerelem, inkább oltár elé őt viszed, mint bármely hazug félt, hogy ti ketten örök egészként nyújtsatok egymásnak hajlékot, osztozni örömben - és kitartani minden bánatban, halálon innen és túl minden hazugságon. Része vagy az egésznek, egyedül semmi nincs, s lehet a magány nem dicsőség, de egyként győztes minden első helyezett, vidd az igazat az egyetlent, tudd az igazat a kegyetlent, minden mi őszinte magányos, nem társa hamisság vagy álca, ön...