Újratervezés

Lehet nincs elég szó a kifejezésre,
mi most a cél a semmin lebegéssel,
és a jövőt mit kényszerűen elérünk,
vajon az lesz e amit elképzeltünk?

Most még kegyes türelmünk ringat az idő,
de majd ugyanez üti utolsó óránk,
kellően felkészültünk e, hogy fogadjuk,
e kényszerűen biztos halált?

S vajon, ha képzeteink elillannak,
mikor a valóság végül túl közel kerül,
óv e minket bárki a feledéstől,
ha már nem leszünk többek csak mint elmúlás?

S ha el is múlunk és kísértünk majd mint szellemek,
leszünk, vagy mindvégig azok voltunk,
vagy mielőtt végleg kimúlik belőlünk a szellem,
felébredünk és rá is, mit mulasztottunk?

Mindössze egyszer hibázhatunk,
akárki akármit mond ahogy csak egyszer is élünk,
lehetnék e én valaki legjobb tévedése,
vagy gyökértelen s virágtalan elmúlok?

Tetteink ugyan örök nyomot hagynak,
de érzéseink halhatatlanok,
s csak a magány fűzne szorosan derekához?
Mint Szókratész kelyhét az igaztalan halálhoz?

Mennyi kérdőjel mennyi kérdés,
míg vakon hittem a válasz mindig ott van körülöttünk,
s most nem mondja senki lesz e nem lesz e,
érkezés a célhoz a jobb oldalon.